Ecetes almapaprikás pörkölt

Elsőre meghökkentő lehet a cím, és nem is téved sokat, aki így gondolja. Még katona koromban ettem ilyet egy katonatársam révén (köszi Soma!). Azóta persze eltelt sok-sok év (le sem merem írni, hogy mennyi), de mindig itt motoszkált bennem annak a lakomának az emléke. Így hát nem volt más lehetőségem, mint az emlékekre hagyatkozva elkészíteni ezt a nem mindennapi kombinációt. De nem kell megijedni, az ecetes almapaprika elég pikáns ízt fog kölcsönözni a pörköltünknek.

Hozzávalók

• 60 dkg sertéscomb
• 30 dkg ecetes almapaprika (csemege, nem csípős!)
• 8 dkg füstölt császárszalonna
• 2 fej vöröshagyma
• 2 db paradicsom
• 2-3 tk őrölt pirospaprika
• 1 tk majoránna
• 1/2 tk őrölt kömény
• só, bors

Elkészítés

Nem árulok el nagy titkot. Pörköltet kell készíteni, vagy régies nevén pergeltet! 🙂 Csak egy kicsit másként.

A császárszalonnát vágjuk apró kockákra, majd egy lábasban süssük zsírjára. Amíg a szalonna kiengedi a zsírját, a hagymát vágjuk apró kockára, és dobjuk rá a szalonnazsírra. Dinszteljük üvegesre a hagymát.

A húst vágjuk kb. 2×2 cm-es kockákra, bár ez ízlés dolga, hogy ki mekkora darabokat szeret. Bár kisebb daraboknál összességében nagyobb lesz az a felület, ami meg tud pörkölődni, tehát intenzívebb ízvilág alakul ki. Arról meg nem is beszélve, hogy a kisebb darabok könnyebben megpuhulnak.

„A paprikás ételt javasolják a gyenge gyomrúaknak; a megrekedt náthában és fúladozásban lévőknek. Némely helyeken a paprika teáját házi orvosságnak tartják, minden rázó hideglelések ellen.”

– Diószegi Sámuel: Orvosi füvészkönyv (1813)

(forrás: Wikipédia)

Az apróra vágott húst adjuk a hagymához és a szalonnához, pirítsuk meg a kis kockákat, hogy szép színük legyen (mint a neve is utal rá, egy finom kis pörk réteg alakuljon ki). Szórjuk meg a pirospaprikával, öntsünk alá egy kevés vizet (kb. 1 dl elég), sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a köményt és a majoránnát, majd hagyjuk addig rotyogni, amíg a víz elfő a hús alól. Amíg ez tart, addig feldaraboljuk az ecetes almapaprikát. Akkora darabokra vágjuk, mint a húst. Ha valaki nem meri elsőre bevállalni ezt az ecetes ízt, akkor célszerű darabolás előtt megmosni a paprikákat.

A pörkölt egyik fő különbsége a paprikáshoz képest az, hogy a pörkölt szűk lével készül. Tehát csak apránként adjuk hozzá a vizet, és azt hagyjuk elfőni, és ezt egészen addig csináljuk, ameddig a hús egészen omlósra puhul.

Adjuk a húshoz az almapaprikát, és hagyjuk, hogy egy kicsit kiengedje a levét, amit persze hagyunk elfőni. Az sem baj, ha közben a paprika egy kicsit megsül. Egyes vélemények szerint a pörkölt jellegzetes ízét az adja, hogy a felöntés-elfőzés-pirítás ciklust sokszor ismételjünk meg.

A paradicsomot vágjuk apró kockákra, formázzunk szívet belőle 😛 , és adjuk hozzá a pörköltünkhöz. Vannak akik az elején teszik bele a paradicsomot, viszont én úgy gondolom, hogy a paradicsomnak már csak szét kell főnie, és már nem szabadna sülnie, tehát olyankor tegyük hozzá, amikor már többet nem fogjuk elfőzni a pörkölt levét.

Egy kis levet a paradicsom is fog ereszteni, de még tehetünk hozzá egy kevés vizet, hogy aztán az egészet készre főzzük. Én jobban szeretek neki időt adni, így nálam a teljes főzési idő másfél óra is szokott lenni közepes, vagy alacsony lángon. Ennyi idő múlva már garantáltan minden összetevő megpuhul.

Az elkészült pörköltet főtt krumplival, vagy jó kis nokedlivel tálaljuk.